A kétszektoros keynesi modell a legegyszerűbb jövedelem-meghatározási modell: csak háztartások és vállalatok szerepelnek benne. Az egyensúlyi jövedelem ott alakul ki, ahol a tervezett összkereslet megegyezik a kibocsátással — ez a keynesi kereszt metszéspontja.
Feladat. Egy kétszektoros gazdaságban az autonóm fogyasztás 250, a fogyasztási határhajlandóság 0,75, a beruházás 250. Mekkora az egyensúlyi jövedelem és a multiplikátor? Írd fel a megtakarítási függvényt is.
1. A c törtként vagy százalékként. A fogyasztási határhajlandóság tört: 75%-ra 0,75-öt kell írni. Ez azon kevés paraméterek egyike, ahol nem százalékpontban dolgozunk.
2. A nevező elrontása. A képletben (1 − c) szerepel, nem c. Ha c = 0,75, a nevező 0,25 — nem 0,75.
3. Az autonóm fogyasztás előjele a megtakarítási függvényben. S = −C₀ + (1−c)Y, tehát az autonóm fogyasztás negatív előjellel szerepel.
4. A multiplikátor alkalmazása változásra és szintre. A multiplikátor a változásokat köti össze: ΔY = k · Δ(autonóm kereslet). A szint kiszámításához a teljes autonóm keresletet kell beszorozni.
Számold ki a saját adataiddal — a kalkulátor kiírja a teljes levezetést és megrajzolja az ábrát.
Kétszektoros modell kalkulátor megnyitása →A keynesi kereszt a tervezett összkereslet és a kibocsátás kapcsolatát ábrázolja. A 45 fokos egyenes azokat a pontokat jelöli, ahol a kereslet megegyezik a kibocsátással. Ahol az összkeresleti egyenes metszi a 45 fokos egyenest, ott van az egyensúlyi jövedelem.
A fogyasztási határhajlandóság (c, angolul MPC) azt mutatja, hogy egy pótlólagos jövedelemegységből mennyit költenek el fogyasztásra. Ha c = 0,75, akkor minden további 100 forint jövedelemből 75 forintot elköltenek, 25 forintot megtakarítanak.
A kétszektoros modellben k = 1/(1 − c), ahol c a fogyasztási határhajlandóság. Mivel 1 − c a megtakarítási határhajlandóság, a multiplikátor felírható 1/MPS alakban is.
Mert egyensúlyban a jövedelem megegyezik a keresletttel: Y = C + I. Mivel a jövedelem fogyasztásra vagy megtakarításra fordítható (Y = C + S), a két egyenletből C + S = C + I adódik, tehát S = I.