A mennyiségi pénzelmélet a forgalomban lévő pénzmennyiséget köti össze a nominális kibocsátással. Az MV = PY csereegyenlet szerint a pénzmennyiség és a forgási sebesség szorzata megegyezik az árszínvonal és a reálkibocsátás szorzatával, azaz a nominális GDP-vel.
Feladat. Egy gazdaságban a pénzmennyiség 2000 milliárd, a pénz forgási sebessége 6, a reálkibocsátás 8000 milliárd. Mekkora a nominális GDP és az árszínvonal?
Az árszínvonal 1,5 azt jelenti, hogy az árak a bázisidőszakhoz képest 50%-kal magasabbak (a bázisidőszakban P = 1).
Feladat. A jegybank 8%-kal növeli a pénzmennyiséget. A forgási sebesség változatlan (gV = 0), a reálkibocsátás 3%-kal nő. Mekkora inflációra számíthatunk?
1. A nominális és a reál GDP összekeverése. Az egyenlet jobb oldalán P·Y áll, ami a nominális GDP. Az Y önmagában a reál kibocsátás.
2. A növekedési ütemek képletének rossz rendezése. Az inflációra rendezve π = gM + gV − gY adódik. Gyakori hiba a gY hozzáadása kivonás helyett.
3. A közelítés természetének figyelmen kívül hagyása. A növekedési ütemes forma matematikai közelítés (a logaritmikus differenciálásból származik). Nagyon nagy változásoknál kissé pontatlan.
4. A V-t mindig konstansnak venni. A klasszikus feltevés szerint a forgási sebesség stabil, de a feladat expliciten adhat gV ≠ 0 értéket — ilyenkor azt is be kell számítani.
Számold ki a saját adataiddal — a kalkulátor kiírja a teljes levezetést és megrajzolja az ábrát.
MV = PY kalkulátor megnyitása →A forgási sebesség (V) azt mutatja, hogy egy pénzegység átlagosan hányszor cserél gazdát egy adott időszak alatt a végső termékek és szolgáltatások megvásárlása során. Számítása: V = (P·Y)/M, vagyis a nominális GDP osztva a pénzmennyiséggel.
A csereegyenlet definíció szerint azonosság: a kifizetett pénz összege (M·V) szükségszerűen megegyezik a megvásárolt javak értékével (P·Y). Elméletté akkor válik, ha feltevéseket teszünk arról, hogy melyik változó stabil — a mennyiségi pénzelmélet a V stabilitását feltételezi.
Ha a V stabil és az Y-t a reálgazdasági tényezők határozzák meg, akkor a pénzmennyiség növelése közvetlenül az árszínvonalat emeli. Növekedési ütemekben: π = gₘ + gᵛ − gᴪ, tehát a reálnövekedést meghaladó pénzbővülés inflációt okoz.
A pénz semlegessége azt jelenti, hogy a pénzmennyiség változása hosszú távon csak a nominális változókat (árszínvonal, nominális bér) érinti, a reálváltozókat (reálkibocsátás, foglalkoztatás) nem. A mennyiségi pénzelmélet ezt a hosszú távú semlegességet fejezi ki.